Nemrég kaptam meg egy tizenkettedikes budakeszi diák, Kinga írását iskolájukban tett látogatásomról. Kedves sorai nagyon megérintettek, örömmel teszem közzé, amit írt:

Váratlanul ért minket Orsós Zsolt, a szolidaritás nagykövetének látogatása. Igazgatónő meleg szavakkal üdvözölte vendégünket és kísérőjét, amivel egyben felvezette a beszélgetés témáját. Mi érdeklődéssel néztünk az események elébe, hiszen a Kompassió program keretében már találkoztunk hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő emberekkel.
Zsolt küldetése, hogy az iskolákat járva felhívja a fiatalok figyelmét arra, hogy a fogyatékkal élők ugyanolyan emberek, mint mi. Magáról teljesen közvetlenül beszélt, többek között azt is megtudtuk róla, hogy kisgyermek korában vakult meg zöldhályog miatt. Minket is arra buzdított, hogy kérdezzünk tőle bátran, mert eddig még senkinek sem sikerült zavarba hoznia. Mesélt az életéről, hogy hogyan járt iskolába, miként éli az átlagember életét. Eloszlatta azokat a feltevéseket, hogy a vak embernek kifinomultabb a hallása, mint másnak. Beszélt arról is, hogyan kell segíteni egy látássérült embernek, hogy hasznos legyen, de ne legyen kínos senkinek. Végül, de nem utolsó sorban a paralimpiáról mesélt. Zsolt már évek óta szép eredményeket ér el a csörgőlabda sportágban. Ez a játék a vakok és gyengén látók sportja, melyet 2 háromfős csapat játszik egy csörgő labdával. A lényege, hogy a labdát az ellenfél célvonalán/gólvonalán átgurítsák, miközben a másik csapat elvetődve a testével védekezik. A legfontosabb szabály, hogy teljes csend legyen, mert különben nem lehet hallani a labda csörgését.
A következő órában a bátor vállalkozók ki is próbálhatták ezt a játékot. A szemüket bekötötték és egy rövid gyakorlás után élesben játszottak. Nagyon ügyesek voltak, és a többiek is élvezettel figyelték a játékot. A játékosok elmondása szerint nehéz ez a sportág a látó emberek számára, mivel nem hagyatkozhatnak a látásukra és elesettnek érezhetik magukat bekötött szemmel. Zsolt és kísérője bíróként vettek részt a mérkőzésekben, és mi meglepődve láttuk, hogy Zsolt ugyanúgy követi az eseményeket, akárcsak mi.
Ennek a programnak a kapcsán, akárcsak a Nemadomfel együttessel történt találkozások során, ismét azzal a példamutatással szembesültünk, hogy miként képes egy ember a saját hiányain, fogyatékosságain túllépve másoknak erőt adni a mindennapokra.

Nagyon szépen köszönjük Zsoltnak az együtt töltött pár órát, az értékes gondolatokat, és kívánjuk, hogy más iskolák tanulóit és tanárait is ilyen szép élményekkel gazdagítsa.