Nemrég találtam meg ezt a bejegyzést, amelyben egy budapesti diáklány írja le élményeit a velem történt találkozással kapcsolatban. Többek között ezt írta:

Zsolt magáról beszélt, az életéről, öniróniával, illetve az 5. órában is felfogható humorral, és ezzel sokkal többet mondott, mintha csak általánosságban hallunk egy előadást a fogyatékkal élőkről. Így ez az egész közel jött hozzánk, végre nem egy kívülállótól hallhattuk, hogy milyen fontos az összefogás és az elfogadás, hanem egy valóban így élő ember válaszolgatott nekünk; és ahogy előre megmondta, nem lehetett zavarba hozni 

Kedves Sára, kedves 11. D. osztály! Ezúton is szeretettel üdvözöllek titeket. Köszönöm, hogy veletek lehettem, és meghalgattatok. Örülök, hogy megérintett titeket a találkozás, talán tudtam nektek "útravalót" adni, valami élményt, ami elkísér benneteket utatokon.